Sztori

Első kutyám, a felejthetetlen Káma a rossz minőségű száraztáptól bélelzáródást kapott. Elkezdtem jobban figyelni a tápokra és néha főztem is neki. Szuszkó, a kis mopsz kölyök egyszer ellopott tőle egy fejénél is nagyobb cupákot és egyáltalán nem akart tőle megválni. Akkor esett le, hogy a főzött kutyakaja mindennél jobban ízlik nekik. Fifit a Közraktár utcában találtam és onnantól nem volt megállás, teljesen elkutyásodott a családunk. Vidékre költözve lett egy hatalmas erdős kertünk és hozzá 8-10 kutya. Mind menhelyi, kivéve azokat, amelyeket találtuk. Kapcsolatba kerültünk a NOÉ Állatotthonnal és a reménytelen eseteket vállaltuk be. Krónikus betegeket, öregeket, egész életüket a menhelyen töltőket, akik senkinek sem kellenek, vakot, háromlábút. Igazából egy falkában éltem, első voltam az egyenlők között. Nagy követelményeket nem támasztottam a bekerülőkkel szemben, hiszen hogyan egzecírozzam azt, aki hat évet lehúzott egy három méteres láncon, aki tíz boldog, az imádott gazdával eltöltött év után ott találja magát egy menhelyen. Ebben a helyzetben nagyon fontos szerepe lett a házilag készített változatos, kiváló kutyatápláléknak, amelynek az üzenetét az újonnan bekerülők rögtön megértették és ha némelyik az első időben párszor le is lépett, olyan messzire egyik sem ment, hogy elfelejtse, az új helyen rettentő finom vacsora várja vissza. Hat-hét évvel ezelőtt jött a süti ötlete, mert nem ment a gyógyszerbeadás. A NOÉs lányok is hamar rájöttek, hogy ezzel a legkönnyebb gyógyszerezni és motiválni, a bántalmazott, embertől tartó kutyusokat. Az utóbbi években heti 5-6 kilót készítek számukra. Végül is ez adta az ötletet, hogy vállalkozást indítsak, segítsek azoknak, akik friss, igazán ízletes házi készítésű falatokkal szeretnék boldoggá tenni kedvencüket, de nincs kedvük vagy idejük véres hússal, májjal bajlódni.